Igazából sokat gondolkoztam rajta hogy bezárom a blogomat, de aztán mégse... elvégre ez is életem egy szakaszát fedi. Az azonban biztos, hogy soha többé nem írok az életem eseményeiről...vagy csak kis és jelentéktelen mennyiségben.

A ,,Valami új" címmel arra akartam utalni, hogy egy új zenei stílust ajánlok a figyelmedbe kedves olvasó. Remélem tetszeni fog.

Szeretem a tavaszi-kora nyári szellőt, az őszi színeket, a tél és az éjszaka illatát, a havat. Szeretem a füvet színével, mozgásával együtt; a fákat, amikor a madarak rászállnak, amikor a szél megmozgatja őket, amikor a fagytól csillognak. Szeretem az eget, mert szépsége leírhatatlan, elbűvölő és egy olyan univerzummal köt össze minket, amiről még szinte semmit nem tudunk. Szeretem  a Holdat, mert hol engedi sötétségbe veszni a Földet, hol pedig a legnagyobb fénnyel mutatja az utat a legsötétebb éjszakán. Szeretem a vizet, mert selymes, megnyugtat, s csobogása az egyik legszebb hang a világon. Szeretem az esőt, ahogy az ereszcsatornát csattogásra készteti, és álomba ringat egy-egy éjszakán. Szeretem a Napot, mert a zord tél után megmelenget, és fényével mindennap megajándékoz minket. Szeretem az állatokat, mert lenyűgöző dolgokra képesek: az egyik repül, a másik színekben pompázik, a harmadik gyorsabban száguld, mint bármi, a negyedik a legnagyobbak közé sorolható, az ötödik elél a vízben is...Szeretem az embereket, mert tudom, hogyha nagyon mélyen is, de mindenkiben van valami jó. Szeretem, amikor valaki szívből mosolyog, vagy nevet. Szeretem, amikor boldog  szerelmespárokat látok, amikor örömteli családdal találkozom, amikor egy kisbaba rám mosolyog, amikor egy idős ember történeteket mesél. Szeretem a naivságot, az okosságot, a butaságot, a nyugodtságot, a pezsgést. Szeretem az érzéseket örömmel- bánattal, mert mindegyiknek van egyedisége, és mindegyik önmagában hordoz szépséget, akárcsak az emberek. Szeretem ezt a Földet, minden dolgával együtt: a találmányokkal, a természettel, az itt élőkkel, a lelkével együtt. Szeretem a világot, amelyben élek. Szeretem a családomat, és akik körülöttem vannak. S legfőképpen szeretem Istent, aki mindezt megadja nekünk, és hagyja, hogy mindezt érzékeljem, tudatában legyek.

Annyi, de annyi dolog történt velem, és egyáltalán szinte semmit nem jegyeztem le belőle a blogomba. Ez a gondolat kapott ma lángra bennem.

Először is megjegyzendő, hogy mostanában egyáltalán nincs kedvem könyveket olvasni, leszámítva az ÁF-et(amit örökké tudnék olvasni), és a Destinyt. Egyébiránt pedig mangát, mangát és mangát nekem.

Egyébként lehet megfáztam, legalábbis van egy olyan sanda gyanúm, hogy holnap reggel lázasan fogok felkelni. Ugyan én ezt nem szeretném, de sosem lehet tudni...

Képzeljétek, nem találom a kesztyűmet, ezért amíg hazaértem, majdnem lefagyott az ujjam. Ez komoly... mikor felmelegedett akkor bedagadt... és a kulcsom elővételekor nem éreztem szinte semmit... kicsit nehéz volt kinyitni a zárat.

Óóóó... és holnap színház! Annyira, de annyira várom. Persze azt nem, hogy hidegben kint kellesz lenni, de a színház... mindenkinek oda kellene járnia.

A félévem sikeresen lezárult leszámítva egy tantárgyat, de meg lesz az is...

Ma volt a Csendes-nap vége... kaptunk DRHE-s füzetet ajándékba. :D Olyan jól néz ki. Holnap ezt fogom használni. :D

Pisti bevallotta, hogy tetszem neki... de én nekem nem tetszik ő. Patthelyzet, hogy pasit akar az ember, de az, aki éppen "kéznél lenne" - tudom durván fejeztem ki, de nem volt jobb szavam rá -, az meg nem tetszik.

És ki érzi úgy, hogy az elkövetkezendő napokban nem akar semmit sem csinálni, csak aludni? *Felrakja mindkét kezét*

Erről jut eszembe... Alíz múlt héten egymás után 4x keltett fel. Imádom a kiskutyánkat, de ez még nekem is sok volt. *-*

Annyi zeném lenne, amiket youtuben találtam, és amiket mostanában hallgatok...de végül egy magyar mellett döntöttem... persze van másik magyar is...de ez lett és kész. :D Mégis csak külföldi lesz...

...hogy mennyit kell fizetni az államnak, mert már nem támogatnak minket, tanulókat tovább?

Az én féléves költségem 175000Ft. Hát, nem hinném, hogy erre lenne keretünk (és akkor finoman szóltam). Szóval két választása van az embernek, vagy otthagyja az egyetemet, vagy nagyon jól tanul. Mert hogy az eddigi felsőoktatásban nyújtott teljesítményemen múlik, hogy bekerülök-e az államilag teljes mértékben támogatottak közé, vagy sem. Ha nem, akkor nagy valószínűséggel otthagyom én is az egyetemet. Nem várom el a szüleimtől azt, hogy ilyen lehetetlen állapotban még jobban megpróbáljanak spórolni, ez teljességgel lehetetlen.

Abban reménykedek, hogy az egyház kitalál valamit, amivel támogatni tud minket, vagy az Úr valahogy megsegít. Vagy nyerünk a lottón, vagy ránk omlik az OTP, vagy valami lesz. Szerintem sokan vannak ezzel így, hogy hátha lesz valami.

Ha nem sikerül bejutnom támogatottra, akkor remélem sikerül anyáékkal megbeszélni, és kimennék külföldre...valamit dolgozni. Ha nem más, akkor kukás leszek. *-* Vagy elmegyek kritikusnak. Niara azt mondta, hogy egész jó kritikákat tudok írni... *-*

De...hátha lesz valami... ha már én is negatívan nézek a jövőbe, akkor az súlyos gondokat jelent. Szerintem a kormány sem tudja még, hogy mit szabadít magára. Az a sok diák, akik nem tudják megfizetni a tanulmányaikat, kiesnek a felsőoktatásból, és nincs számukra munkalehetőség sem, azok mind-mind a kormányt fogják hibáztatni. És akik nagyon ráérnek dühvel a szívünkben, nem hiszem, hogy hagyni fogják ezt az egészet...bizony lesznek még itt olyan tüntetések. Csak nehogy azt vegye majd észre a kormány, hogy nincs tető a fejük fölött, se a munkában, se otthon... én előre szóltam.